Több módszer is létezik arra, hogy egy általunk tervezett mintát (vagy feliratot) textil felületre felvigyünk. Cikkünkből kiderül, hogy melyik módszer felelhet meg az igényeinknek.
1. Szita nyomás
Ő a nagy klasszikus, a lényege, hogy egy szitakereten (szitaszövet keretre kifeszítve) kimaszkoljuk azokat a részeket, ahová nem szeretnénk, hogy festék kerüljön. Ez után rátesszük a pólóra, és ez után a festéket feljuttatjuk a szitára, amit egy lehuzókéssel “kenünk végig” az anyagon, melyet utána hőkezeléssel fixálunk (hőprés).
Ez az eljárás alapvetően egyszerű, viszont elég beruházás igényes. Régebben a szitakészítés (a maszkolás) ráfotózással történt, manapság viszont digitálisan solvent (oldószeres) nyomtatóval is el lehet készíteni a maszkot, így ez a része egyszerűsödött, viszont még így is költség, ezért 1-2 db pólót nem éri meg ezzel az eljárással elkészíteni, főleg ha több színű mintában gondolkodunk, mivel minden színhez külön szitát kell készíteni.
Ha mezfeliratozásban gondolkodunk, vagy egyenruhák feliratozásán, akkor ezt a módszert nekünk találták ki.
2. Transzfer nyomtatás (szublimációs nyomtatás)
A nyomatok közvetetten kerülnek (egy transzferpapír segítségével) az anyagra, ami szöveteken kívül lehet akár bögre, vagy egyéb kerámia tárgy is. A minta előállításához gyakorlatilag elegendő számunkra egy sima asztali nyomtató (Epson piezo fejes), valamint speciális szublimációs festék és persze a transzfer papír. Mint a szitanyomás esetében, itt is hőkezeléssel zárul a folyamat, hiszen a papírról az anyagra vasalással visszük át a festéket, így hőprésre ez esetben is szükség van. Beruházás igénye a jelen cikkben tárgyaltak közül a legkisebb, a nyomat tartóssága megfelelő anyagokkal dolgozva jó (pólók közül lehetőleg kerüljük a 100% pamut tartalmúakat). Hátránya, az, hogy nagyon sötét anyagra (pl. fekete) nyomtatva a minőség nem túlzottan a legjobb. A módszer kis mennyiségek esetén a leggazdaságosabb.
3. DTG nyomtatás (direct-to-garment – közvetlenül az anyagra)
Oldalunkon viszonylag sokat foglalkozunk ezzel a módszerrel, mivel szinte minden típusú textíliára kiváló nyomatot lehet vele készíteni. A színes anyagokra való nyomtatáshoz előkezelő felvitele és fehér festék alányomtatása szükséges, de még így is hasonló minőség érhető el vele, mint szitanyomtatással. Beruházás igénye a szita és a szublimációs nyomtatás között van, mert ugyan a hőprés igény itt is fent áll, de a grafikák anyagra viteléhez speciális nyomtató szükségeltetik, ami nem túlzottan olcsó, vegyük azt bármelyik gyártótól is, így ezt megemlíteném hátránynak is. Előnye, hogy kis- és közepes mennyiségek esetén is jó árban tudjuk előállítani a termékeinket, habár a nagyobb mennyiségekre is létezik már ésszerű sebességű DTG nyomtató, azért egy bizonyos volumen felett inkább a szita javasolt.